Nagy Bihar 1848
A hegygerincen átsüvítő szél
fest szivárványt a levegőbe
Havon megcsillanó napsugár.
Lenézel alattad a felhők
kietlen e ez a táj?
Messzi távolról hömpölyög
feléd a felhő tenger.
Még egy bérc és elönti a helyet
hol emberi parányi valód éled
Mond hogy nincs isten!
Ha most nem éled meg
már sose fogod.
Tudatod csapdába csal.
Ha most elhiszed hogy te vagy fent!
És nem látod a mulandót!
